"Azt hiszem, minden, ami elmúlt, elenyészett, egy új folyású idő kő sziklái maradnak csak. Alapok, amelyekre telepedhet az új élet: a moha, a zuzmó."
A reggeli napsugár huncutul csiklandozta a szemhéjaim ezért kéntelen voltam a karommal eltakarni a szemeimet. Nem tudom mennyit aludhattam talán 4-5 órát. Nem tudtam másra gondolni csak anyáékra. Hogy miért mindig az én szüleim halnak meg? 10 éves koromban az igazi szüleim,14 éves koromban a nevelő szüleim... Igaz hogy nem szerettem őket,de hát ők neveltek 4 éven keresztül. És pont amikor kezdem meg szeretni őket el mennek...
-Hanna!-üvöltötte fel Anna néni akkora erővel hogy még az emeleten is hallottam. Bár gondolom ez volt a cél.
-Tessék?!-kiáltottam vissza.
-Gyere enni!
Viszonylag gyorsan elkezdtem le "rohanni" a lépcsőn.
-Szia.-hallottam Anna néni rekedtes hangját.
-Mi történt?-mormogtam flegmán.
-Figyelj,tudom hogy most utálsz de sajnálom hogy én nem vagyok tökéletes szülő!-akadt ki Anna néni.
-Nem is céloztam erre,de a szüleim 1 hete mentek el,még meg kell szoknom ezt az egészet!-prüszköltem minimális felháborodottsággal fűszerezve.
-Rendben.Sajnálom hogy ki akadtam.-nézett rám boci szemekkel.
-Semmi gond...megértem.-mosolyodtam el,majd bele kortyoltam a kakaómba.
El majszoltam egy vajas kiflit,majd fel mentem készülődni.
30 perccel később már az iskola kapujában ácsorogtam.
Hezitáltam hogy be menjek e,vagy fussak vissza az autóhoz és rángassam be magammal Anna nénit is?
Végül vettem egy nagy levegőt,és meg löktem az óriási bordós-barnás fa ajtót\kaput.
Az iskola pontosan ugyan úgy nézett ki mint egy átlagos iskola.
Járó lap,bézs színű falak lila és kék szekrények sorakoztak egymás mellett.
El battyogtam az auláig,majd ott egy középkorú nőhöz sétáltam.
-Elnézést.-szólítottam meg.
-Parancsoljon.-mosolygott rám.
-Meg tudná mondani hol vehetem át a könyveimet?
-Pontosan itt. Melyik osztály?-vigyorgott rám.
-9\b.
Kedves volt a hölgy,de egy kissé furcsa volt hogy folyton mosolyog.
A kezembe nyomott egy óriási zacskót,tele új tankönyvekkel.
Hm...Imádom az új könyvek illatát.
Éppen az aulából meneteltem ki amikor valaki nekem jött,és az összes könyvem a földön hevert. Remek!
-Hé nézz a lábad elé!-mormogtam.
-Sajnálom,csak éppen...-és ekkor a szemébe néztem,gyönyörű barna íriszei az enyémet csodálták.
-Semmi baj.-hajtottam le a fejem,és tovább kapkodtam fel a könyveket.
-Dávid vagyok.-nyújtotta a kezét.
-Hanna.-ráztunk kezet,majd a karomban lévő könyvek fele a padlón landolt. Megint.
-Várj segítek.-Fel karolta a könyvek három-negyedét majd a maradék 2 db-ot a kezembe nyomta,és ki kísért a kocsi-ig.
-Hát ennyi lenne.Te melyik osztályba jársz?-kérdezte kíváncsian.
-9\b.
-Na ne!Hali osztály társ!-Vigyorgott rám.
-Na de én megyek.-mutattam a fekete suzukira,ahol a nagynéném várakozott.
-Segítek addig elvinni.
-köszönöm.-olyan kedves velem...
-Ki volt az a srác?-kérdezte Anna néni,amikor be hozta az utolsó könyvet is.
-Csak egy ismerős...
Ennyi lett volna az 1.rész,jövő héten hozom a kövit! Addigis komizz és iratkozz fel.!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése