Prológus

"Csak... hagyd őt elmenni! Lásd őt újra olyannak, amilyennek szeretted. Emlékezz a nevetésére, a hangjára és azokra a napokra, amikor boldog volt. Képzeld el, amint a napsugarak körülölelik a testét, és begyógyítják minden sebét... Örülj az örömének, hogy hazamehet, és engedd el a kezét..."

Hogy fájt e a nevelő szüleim elvesztése? Igen. Borzasztóan. Hiszen mégis ők neveltek 4 éven keresztül. És most oda kell költöznöm az állítólagos nagynénimhez,akit még az életben nem láttam. Ne értsetek félre,de gondolom veletek sem lehetne madarat fogatni azután hogy a "szüleitek" meghaltak,és "Anna néni"-hez kellene költöznetek. Most biztosan azt hiszitek hogy én csak egy flegma 14 éves kis csitri vagyok akinek fogalma sincs az életről.
1. Korán érő típus vagyok.
2.Az "igazi" szüleim írók voltak szóval az élet felfogásom is más mint a többi embernek.
Már alig várom hogy iskolába menjek és legyek a fura kis csaj az osztályban.